II. József(1741-1790)

Német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, német király, német-római császár, osztrák uralkodói főherceg, magyar és cseh király volt.

I. Ferenc császár és Mária Terézia királynő negyedik gyermeke.

A „kalapos király” néven ismeretes, a nevét onnan kapta, hogy nem koronáztatta meg magát. Ennek oka az volt, hogy ne akadályozzák a szabályok abban, hogy felgyorsítsa a reformokat. Uralkodását hivatásnak tekintette, ő volt az ország első szolgája. Tíz év alatt több mint hatezer rendeletet adott ki. A rendeletek az élet minden részletére kiterjedtek. A türelmi rendelete jóval szabadabb vallásgyakorlatot biztosított mint előtte. Összevonta az országos főhivatalnokot és a vármegyéket eltörölte. Az országot kerületekre osztotta melyeket királyi biztosok vezették. A latin helyett a németet tette hivatalos nyelvé. Jobbágy rendeletet adott ki és eltörölte a jobbágy nevet. A magyar nemességet megadóztatta, népszámlálást rendelt el, fölmérte a földeket és bevezette a házszámokat.

Ezeknek a rendeleteknek következtében a nemesség és az egyház szembe fordult vele. A halálos ágyán belátta kudarcát, és vissza vonat rendeleteit, három kivételével.